Őszi versek

Kék a szilva, zöld a szára.
Jó lesz nekem uzsonnára!
Barna magját kiveszem,
édes húsát megeszem!

Szőlő érik a lugasba,
rakd bele a kosaradba!
Finom, édes, kerek szemek,
a mustjuk is igen remek!

Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.

Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.

Sötétben is fúj a szél,
hosszú lába földig ér.
Eresz alatt kopogtat,
ne hajolj ki, megfoghat!

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.

Alma, alma gömbölyű,
piros héja gyönyörű.
Édes húsa ízletes,
kóstoljuk meg gyerekek!

Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó.

Elek István: Bodri és a falevél

Utcahosszat fúj a szél,
Csörög, pörög a falevél.
Bodri kutya elered,
Kergeti a levelet.

Kicsi mancsa tapogat,
Pofozgatja az utat.
De a levél, a cudar,
Tovaröppen, elinal.

Bodri dühös szerfelett
Ugatja a levelet.
Aztán gondol egy nagyot,
Hátat fordít, s elkocog.

Tamkó-Sirató Károly: Dombon

Dombon törik a diót,
hegyormon a mogyorót.
Zajuk ide csattog,
völgyben meg a makkot.

Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem.
Leltem egy zsák makkot,
ebből ti is kaptok!

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz- anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Tulok Teréz: Kezdődik az iskola

Elérkezett már az óra,
Készülődik fecske, gólya.
A harmat is dérré válik,
Megkopasztva erdők fáit.

A levegő tejfehér lett,
Itt-ott néha rongyos, tépett.
Mint tollpaplan a gyermekre,
Úgy ereszkedett a földre.

Bágyadtabb a nap sugára,
Csend borul a színes tájra.
Mikor előbukkan a Nap
Minden újra erőre kap,

Eltűnik a ködök fátyla,
Csillog a fák koronája.

Itt van az ősz, a szeptember.
Sok nebuló, mint a tenger!
Nehéz az iskolatáska
Felkerül a gyenge vállra.

Sietnek a kisdiákok,
Kisfiúk, és kisleányok.
Fürge lábú diáksereg
A tanévet most kezdi meg!

Sajnálják a vakációt.
Nem látsz egyetlenegy sírót!
Kinyílott a margaréta,
Vár a tábla, és a kréta.

Vár a játék, a tanulás,
Öröm a megszerzett tudás.
Ha jól felel Jóska, Dalma,
Meg is lesz majd a jutalma!

Tulok Teréz: Őszi hangulat

Sárgul a falevél,
fúj a hideg szél.
Megfagyott harmatban
kristályt ölt
a dér.
 
Amikor kinéztem
az ablakon,
éppen bekopogott
az ősz
tarka köpenyében.
 
Elküldte a nyarat.
Mondván: nincs itt helyed!
Még csak nem is ráztak ők egymással
kezet.
 
Eldugták a karcsú jegenyefák
végét.
Nem látni a mennybolt
sem hosszát,
sem szélét.
 
A tejfehér ködök
Ellepték a tájat.
Nem látod a réten
legelésző nyájat.
 
Egymást kergetik
a hideg, őszi szelek.
Súgják:
de szeretnék
táncolni
veled!
 
Felhők kergetőznek
odafent az
 égen.
 
Őszapó
a télnek
semmit sem hagy
épen.
 
Tönkre teszi a szép
tarka-barka tájat,
És ez a sok-sok kár
vajon kinek
fájhat?
 
Bágyadt a napsugár,
Elfáradt a nyáron.
Útja lerövidült
a nagy láthatáron.
 
Sok rozsdás falevél
a fákon
bokrokon.
Hűvös szél zörgeti
a szikkadt
pázsitot.
 
Sötét égről
lekacsint
a sápadt
fogyó hold.
Néhány napja még egy
nagy fényes
golyó volt.
 
Most egy sarló vigyáz
a csillagos
tájra.
Holdapó mond nekik
mesét
éjszakára.
 
Semmi sem lesz
eggyé
a fekete
földdel,
hisz tavasszal minden
fa és bokor zöldell…

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.

Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.